Egy kellemes női hang szólongat. De nem finoman. Ordít.
- Samantha! Samantha! - Az anyám hangja. Nem, nem a vakítóan fehér fényből jön. Máshonnan. Az égből.
- Kérlek Samantha! - könyörög. A fény kezd feketévé válni, beleolvadni a körülöttem lévő sötétségbe. A hang egyre halkul, majd minden sötét lesz.
Magamnál vagyok.A szemem lassan kinyitom. Felettem a beboruló ég, ami rám hullatja első cseppéit. A ruhám lassan beborítva lesz vizes pacákkal. Felkelek. A szél fúj, hajamat ide oda csapkodja.
- Andrea! Andrea!* - szólítgat egy nevet egy fiú. Hangja aggodalmas, hiába takargatja, el - elcsuklik.
Magamra nézek. Egy fehér, hosszú ruha van rajtam, derekamon egy lappangó bőrrel átkötve. Vállamon egy szintén bőr batyu lóg, amibe belenéztem.
Egy bicska, kis kenyér, és egy üzenet;
Kedves Mrs. Rolanty!
Tudom, nem így kéne szólítanom, de megszoktam. Én írok neked,
Batasu. Miután felmondtam a szolgálatot önöknél, ellátogadtam
Mrs. Cochalogahoz, egy kis varázslatot tanulni. ám történt egy...
Egy véletlen baleset. Sajnálatos módon, Mrs. Cochalog kárára
ment, így megkérnélek téged, vágj át az erdőn, és gyere ide,
mihamarabb!
Üdvözlettel, és mély
tisztelettel: Batasu
A férfi hang egyre csak szólítgatta a lányt, majd meglátott engem. Szeme felderült, és odajött hozzám. Szorosan magához ölelt, majd megragadta a kezem és felállított.
- Hál istennek megvagy, húgi. Aggódtam érted. Menjünk haza, mindjárt szakadni fog. Vagy... máris szakad. - felnéztem az égre és a dörgő, villámló ég magába kábított. Behunytam a szemem, és kinyitottam. A meleg szoba kandallójában égett a tűz. Egy öreges, de gyönyörű nő, épp szalonnát szeletelt, a fiú, aki odajött hozzám, pedig vajas kenyeret falt. Nekem intettek, hogy menjek fel a lépcsőn. Benyitotta megy ajtóba, ahol egy puha ágy volt, meg egy asztal, és egy ruhásszekrény. Ötlettől vezérelve bedőltem, majd megadtam magam az álomnak.
*Andrea, kiejtése: Endrea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése